Tréningek szerepjátékra építve

Kilenc éve dolgozunk pszichológus kollegáimmal azon, hogy a szerepjátékok, mesék varázslatos működését vállalati környezetben fejlesztő eszközként használhassuk. Hatékonyan. Játékosan. Varázslatosan.

A módszer alapgondolata: senki nem tudja átugrani a saját árnyékát.
Bár a mese alatt a résztvevők nagy lendülettel helyezkednek bele a képzeletbeli szerepükbe - legyen az harcos, varázsló, vagy gyógyító, esetleg fejvadász - de az emberi működük ugyanazok maradnak. Mint ahogyan nem változik meg egy együtt dolgozó csoport dinamikája sem attól, hogy nem egy projektet kell időben befejezni, hanem egy mesebeli küldetést.
A döntések, a reakciók, a konfrontációk, az idő használata, az információk áramlása,
mind-mind ugyanúgy történik. Csak könnyebb lesz vele dolgozni. Feldolgozni.

Míg a résztvevők játszanak, egy szakember kívülről figyeli a csapatot, és utána átbeszélik, hogy például: “Ha a lovag nem hitt a kocsmában a varázslónak, akkor vajon ez a bizalmatlanság fennáll a projektmenedzser és a vezető fejlesztő között a reggeli megbeszéléseken is? Vajon miért? És hogyan tudunk ebből előre lépni?”

A fejlesztési területek széles tárháza épülhet a szerepjátékokra:

  • időgazdálkodás,
  • együttműködés,
  • vezetői készségek,
  • kommunikáció,
  • konfliktus kezelés.

Nem kell más, csak pár résztvevő, egy mesélő, és egy nap, amikor vidáman rá tudnak nézni a saját működésükre.